SzentendreMet

KISLEXIKON                                     (A légkörtől a zivatarokig)

A légkör: A Földet körülölelő gázokból álló burkot nevezzük atmoszférának, másnéven légkörnek. Ez tartalmazza a levegőt, amit belélegzünk, illetve megvéd minket a Nap és az űr káros sugaraitól.

A felhő: A felhők annak a szemmel látható jelei, hogy az atmoszféra vizet tartalmaz. Felhők akkor keletkeznek, amikor a felemelkedő levegő lehűl, és a pára folyékony halmazállapotúvá, vízcseppekké változik. Ezek a vízcseppek olyan parányiak, hogy lebegnek a levegőben, így hozva létre a felhőket. Ha a levegő nulla fok alá süllyed, a vízcseppek megfagynak, és hó formájában hullanak le.

A csapadék: A felhők belsejében lévő levegő folyamatosan mozog, magával sodorja a vízcseppeket és a jégkristályokat. Ezek a vízcseppek és kristályok egymáshoz ütköznek, majd összetapadnak. A nagyobb cseppek és kristályok összegyűjtik az útjukba kerülő kisebb cseppeket, majd olyan nehezek lesznek, hogy nem képesek tovább a levegőben maradni és megindul a csapadékhullás. Az atmoszférából származó nedvesség minden fajtáját összefoglaló néven csapadéknak nevezünk. A leggyakoribb csapadékformák az eső és a hó, de ezenkívül még számtalan fajtája létezik.

Árvizek: Az árvizek a hegyvidéki áradatokkal szemben lassaban alakulnak ki és gyakran egy adott évszakhoz kötődnek. Magyarországon két típusát különböztetjük meg: az egyik a jegesár, mely tavasszal a hegyekben hirtelen megolvadó hómennyiség miatt alakul ki, másik fajtája pedig a zöldár, mely legtöbbször júniusban, a jelentős esőzések hatására indul meg. Mindkét fajtája jelentős károkat okoz a gazdaságban, és nagyon sok ember életét veszélyezteti.

Az aszály: A földművelés nagy mértékben függ az évi csapadékmennyiségtől. Amikor az év egy adott időszakában jelentősen kevesebb csapadék hullik a vártnál, beköszönt a szokatlanul nagy szárazság, másnéven az aszály. A globális felmelegedés hatására Magyarországon is egyre gyakoribbak az aszályos időszakok, melyek egyre nagyobb problémát okoznak a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt.

Alacsony légnyomású front: Egy alacsony légnyomású zóna, amiben különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegek találkoznak, és egy középpont körül lassan forognak. Bizonytalan és változékony időjárást eredményez.

Alacsony légnyomású zóna: Egy alacsony légnyomású terület, amik körül az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a déli féltekén pedig az óramutató járásával megegyező irányba fújnak a szelek. Gyakran ciklon néven is emlegetik, mely gyakran felhős, csapadékos és szeles időjárást eredményez.

Atmoszféra: A Földet körülvevő, az élőlények által belélegzett oxigént tartalmazó gázburok.

Beaufort-skála: Sir Francis Beaufort (1774-1857) brit admirális 1806-ban a hullámok magassága és alakja alapján kidolgozott egy skálát a tengeri szelek erősségének meghatározására. A skálát később kiegészítették a szelek szárazföldi hatásaival. A skála 0-12-ig van beosztva, melyen az 1-es erősségű szél 1-5 km/h, a 6-os erősségű szél 40-50 km/h, a 12-es erősségű pedig 118 km/h, vagy több. A hurrikánok sebessége akár 320 km/h-t is meghaladhatja. Ha a tornádó erőssége is szerepelne a skálán, az valahol a 29-30-as beosztás környékén lenne.

Bóra: Az Adriai tenger északkeleti partján fújó viharos, leszálló szél, ősszel és télen. Akkor keletkezik, amikor a Földközi-tengeren egy ciklon halad, tehát alacsony a légnyomás, a Kárpát-medence térségében viszont magas. Ekkor Ukrajna irányából mint hideg szél indul neki a Dinári-Alpoknak, ahol a hozzánk közelebbi oldalon esik az eső. Az ellenkezőn, a hegyek adriai lejtőin viszont derült az idő és zúdul lefelé a szél. Leszállás közben melegszik ugyan, de még mindig mint hűvös, sőt télen hideg szél kellemetlenkedik a meleghez szokott adriai lakosoknak. A Trieszti öböltől egészen Albániáig fordul elő, délebbre ismeretlen. Leghevesebb a horvát partvidéken. Ugyanilyen szél ismeretes a Fekete-tengeren a Kaukázus lábánál is.

Celsius és Fahrenheit közötti átváltás: A Celsius hőmérsékleti skála, Anders Celsius svéd csillagász által 1742-ben bevezetett hőmérőbeosztás, amely a jég 0 fokos olvadáspontja és a víz 1 hPa nyomáson történő 100 fokos forráspontja közötti 100 egyenlő részre osztott skála. Fahrenheit viszont az olvadó jég hőmérsékletét 32 foknak jelölte (ő ugyanis 0 foknak az 1709. év legalacsonyabb hőmérsékletét vette) ezért beosztásában a forrásban levő víz hőmérséklete 212 fok. Átszámítás megoldása: C = 5/9(F-32), F = 9/5 C+32 (Pl. Ha a hőmérséklet 50 F, akkor C = 5/9(50 F-32) = 10 C)

Ciklon:  (Lásd "Alacsony légnyomású front" címszó alatt)

Coriolis-erő: A Föld forgásából eredő erő, aminek következtében a szelek útvonala az északi féltekén látszólag jobbra, a déli féltekén pedig balra kanyarodik. A Coriolis-erő a sarkokon a legnagyobb, az Egyenlítő felé haladva egyre gyengül, az Egyenlítőnél pedig teljesen megszűnik.

Dér: Szélcsendes éjszakákon keletkezik, amikor a talaj fagypont alatti hőmérsékletű. A taljhoz érő levegő lehűl, így a vízpára csillogó jégkristályokká fagy.

Éghajlat: Az időjárás jellegzetes, napi és évszakonkénti váltakozása egy adott helyen.

Egyenlítő: Egy képzeletbeli, a Földön a két sarkpont között félúton meghúzott egyenes.

El Niño: Spanyol szó, jelentése kisfiú. A kifejezés a Csendes-óceán nyugati részén uralkodó meleg vizek és csapadékos időjárás keletre való áttolódására, illetve a passzátszelek megfordulására vonatkozik. Ez a váltás az egész Föld hőmérsékletére, csapadékmennyiségére és viharaira is hatással van.

Fagyzug : Olyan terület, ahol a hideg levegő "összefolyik" és nyugalomba kerül, miközben akadálytalan a kisugárzás. Az ilyen helyeken a kemény fagy sokkal gyakoribb, mint pár kilométernyire távolabb. Ilyen fagyzugos helyeket találni Magyarországon Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is, pl. Zabar, Putnok, Edelény térségében.

Felhő és föld közötti villám: A leglátványosabb villámtípus, mely többnyire a viharfelhő aljából indul ki. Villám keletkezik, ha a zivatarfelhőben, vagy a felhő körül elektromos kisülés megy végbe. A felhőből a földre lecsapó villám akkor jön létre, ha a felhő negatív elektromossággal töltött alsó részéből az elektromos töltés nagy sebességgel a pozitív töltésű földbe folyik. A felhőből lecsapó villám vakítóan fényes és többszörösen elágazó látványt mutat. Vörös színű a villám, ha a felhő esőfelhő, kék, ha a felhőben jég van, sárga, ha a levegőben sok a por, fehér, ha alacsony a levegő nedvességtartalma. 

Felhőszakadás: Hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék, melyet gyakran jégeső kísér. Hatására a hegyvidékeken komolyabb árvíz is kialakul.

Félteke: Az Egyenlítő által kettéosztott Föld egyik fele. Az északi félteke az Egyenlítőtől északra, míg a déli félteke az Egyenlítőtől délre terül el.

Fények az égen: Az égen néha szokatlan, finom, fehér vagy színes fényalakzatok láthatóak. Ezek a vízcseppekre vagy jégkristályokra vetülő napfénynek köszönhetően jönnek létre.

Forgószél: A forgószél, másnéven tornádó egy erős, pörgő légoszlop, ami általában egy zivatarfelhő aljáról terjed lefelé tölcsér, oszlop, vagy kötél alakban addig, amíg el nem éri a talajt.

Front:  Egy légtömeg elülső széle. A hidegfront mögött hideg levegő, a melegfront mögött pedig meleg levegő halad.

Futóáramlás: A troposzféra felső rétegeiben fújó keskeny, erős szél.

Gomolyfelhő: Kupola-vagy toronyalakú, lapos aljú, domború tetejű fehér felhő. Ha egy gomolyfelhőben nagyon erős a feláramlás, zivatarfelhő alakulhat ki belőle.

Harmat: Ugyanúgy alakul ki, mint a dér, viszont kizárólag csak akkor, ha a talaj hőmérséklete fagypont felett van.

Hegyvidéki éghajlat: A hegyek tetején hideg, lejjeb haladva egyre melegebb az éghajlat. A szél felőli lejtőkön csapadékos, a széltől védett lejtőkön száraz időjárás alakul ki.

Hó, hópelyhek: A hópelyhek apró jégkristályokból keletkeznek a felhőkben. Ezek a jégkristályok törékeny, hatszögletű (hexagonális) csillagokká kapcsolódnak össze. Érdekességük, hogy minden egyes hópehely különbözik a többitől.

Hőmérséklet: Egy anyag (például a levegő) melegségének vagy hidegségének a mértéke, melyet hőmérővel mérünk.

Hurrikán: Heves  trópusi vihar, melynek szelei 118 km/h vagy ennél nagyobb sebességgel tombolnak az alcsony légnyomású középpont körül. Az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon hurrikánnak, a Csendes-óceán északnyugati részén tájfunnak, az Indiai-óceánon és Ausztrália környékén ciklonnak nevezik.

Hurrikánok elnevezése: Minden hurrikánnak van egy neve, hogy mindenki tudja, melyik viharról van szó a riadók és vészjelzések során. Az év első hurrikánja A-val kezdődő nevet kap, a második B-vel kezdődőt és így tovább. Sokáig csak nő neveket használtak, a férfineveket csak 1979 után kezdték el alkalmazni. A neveket hat évente újra kiadják, kivéve a gyilkos hurrikánok neveit, ugyanis ezeket a neveket nem használják többé. Ilyen nevek például az Andrew (1982), a Gilbert (1987), a Hugo (1988) és a Joan (1988), melyek közül az Andrew volt a legveszélyesebb.

Időjárás: Az atmoszférában, bármikor és bárhol, a felhők, a páratartalom, a csapadék, a napsütés, a hőmérséklet, a látótávolság, a szél és a légnyomás vonatkozásában történő események.

Időjárási elemek: Időjárási elemnek nevezünk minden olyan tényezőt, amely befolyásolja a jelenlegi és a várható időjárást. Ezek az elemek a felhőzet, a hőmérséklet, a napsütés vagy napsugárzás, a páratartlaom, a szél erőssége és iránya, a légnyomás, a látótávolság és a csapadék.

Izobár: A meteorológiai térképeken találkozhatunk vele. Az izobár az azonos légnyomású helyeket összekötő vonal.

Jégeső: Általában zivatarfelhőkben alakul ki a heves fel-le áramlás következtében. A jégeső mérete a borsó nagyságútól egészen a kókuszdió nagyságúig előfordul.

Jégkorszak: A jégkorszakok szinte szabályos ismétlődését a Föld pályájának és a forgástengelyének változásai okozzák. Ezek a változások megváltoztatják a Föld egyes részeit érő napfény mennyiségét, és az éghajlat körülbelül 100.000 évenként hűlni kezd. A telek egyre hosszabbak lesznek, egyre több hó esik, a rövidebb nyarakon pedig kevesebb hó olvad el, így kialakul a jégkorszak.

Kék ég: A Nap fehér fénye a szivárvány minden színét tartalmazza, csak éppen összekeverve. Ahogy a napfény áthatol a légkörön, beleütközik a vízcseppekbe, jégkristályokba, illetve a por és a szennyezőanyaok szilárd részecskéibe. Ez hatással van a fényre és a benne lévő színekre, s a változások alapján megállapíthatjuk, mi történik az atmoszférában. A levegőt alkotó gázok molekulái minden irányban szétszórják a napfényt. Leginkább a fény kék alkotórésze szóródik szét, ezért ragyogóan kék az ég napos időben. Ha azonban a nedves levegőben apró szennyezőanyag- vagy porrészecskék vannak, akkor azok felszívják a nedvességet, megduzzadnak, és minden színt egyenlő mértékben szórnak szét. Ettől az ég felhőtlen napokon tejfehérré változik. Az ég akkor a legkékebb, ha a levegő hűvös, száraz, tiszta, és nincsenek benne szennyező anyagok.

Kondenzcsíkok: A sugárhajtású repülőgépek nyomában húzódó fehér pehelyfelhő-sávokat kondenzációs csíkoknak, vagy egyszerűen kondenzcsíkoknak nevezzük. Akkor jönnek létre, mikor a sugárhajtóműből kiáramló vízpára jégkristályokká fagy a hideg levegőben.

Köd: A földfelszín közelében lebegő apró vízcseppek látható felhalmozódása, melyben a vízszintes látótávolság legfeljebb 1 km, de általában jóval kisebb. Köd keletkezhet párolgás következményeként, amikor a levegő relatív nedvességtartalma megnő. Ugyancsak köd képződik, ha a levegő lehűl a talaj közelében, valamint akkor is, ha két eltérő hőmérsékletű, csaknem telített levegő keveredik egymással. A ködből hulló csapadék a ködszitálás, ez átmenet a hulló és a nem hulló csapadékfajták között. A köd eloszlatásának egyik módja a ködöt alkotó parányi vízcseppek elpárologtatása a hőmérséklet fokozásával.

Ködszitálás: Sűrű ködben gyakran tapasztalható csapadékforma. A köd lényegében olyan felhő, mely a talaj közelében képződik, és éppen úgy, mint a felhők esetében, a vízgőz kicsapódása okozza. A levegő ugyanis csak bizonyos mennyiségű vízgőzt képes tartalmazni. Minél hidegebb, annál több vízgőz válik láthatóvá. A köd tehát a felszín közelében lebegő parányi vízcseppek látható sokasága, benne a látótávolság kisebb 1 km-nél.

La Niña: Spanyol szó, jelentése: kislány. Ez az a jelenség, amikor a Csendes-óceán keleti részén hideg a tenger és száraz az időjárás. Sokáig ezt tartották a normális állapotnak, az El Niño-t pedig a szokatlan, három-hét évente előforduló eseménynek. Napjainkban az El Niño egyre gyakrabban tér vissza, és egyre tovább marad.

Lavina: A meredek hegyoldalalkon lezúduló hótömeg, melyet elindíthat egy nagyobb havazás, egy enyhe hóolvadás, vagy egy erős széllökés is. A lavináknak két fajtáját különböztetjük meg: egyik fajtája a laza hóból álló, másik fajtája a tömbszerű.

Légnyomás: Az az erő, amivel a levegő a Föld felszínét nyomja, a vízszintes felszín 1 négyzetcentiméterére nehezedő levegő súlya.

Légtömeg: Nagy mennyiségű, több száz, vagy több ezer kilométer kitejedésű, azonos hőmérsékletű és páratartalmú levegő. Ezen légtömegek határán helyezkednek el a frontok.

Magas légnyomású zóna: Anticiklonnak is nevezzük. Magas légnyomású terület, amik körül az északi féltekén az óramutató járásával megegyező irányba, a déli féltekén pedig az óramutató járásával ellentétes irányba fújnak a szelek.

Mediterrán éghajlat: Éghajlatára a forró, száraz nyár, és az enyhe, de csapadékban bővelkedő tél a jellemző. Jellegzetes növénytakarója a babérlombú erdő.

Mennydörgés: A hihetelen nagy sebességgel kitáguló levegő hangját nevezzük mennydörgésnek. A villámlás a másodperc tört része alatt a Nap hőmérsékletére hevíti a környező levegőt. A mennydörgő hang a villám nyomvonalának különböző részein keletkezik. A fény 299.000 km-t tesz meg másodpercenként, a hang azonban csak 1 km-t tesz meg 3 másodperc alatt. Ha meg szeretnénk tudni, milyen távol van tőlünk a vihar, akkor mérjük meg hány másodperc telik el a villámlás és mennydörgés között, majd osszuk el hárommal, és így megkapjuk kilométerben a távolságot.

Meteorológia: Az a tudomány, ami azt kutatja, hogy hogyan alakul ki az időjárás és az éghajlat a légkörben.

Monszun:  A szelek évszakonkénti megfordulása, mely a világ több részén esős nyári évszakot és száraz téli évszakot eredményez. A monszun Dél-Ázsiában, Észak-Ausztráliában és Nyugat-Afrikában a legerősebb.

Napfolt: A Nap korongján már évszázadokkal ezelőtt is megfigyeltek sötét foltokat. Ezt a jelenséget nevezzük napfoltnak, melyek száma évről-évre változik. Ha sok napfolt keletkezik, azt jelenti, hogy a Nap melegebb, aktívabb. A napfoltok száma kb. 11 évenként nő meg, majd újra lecsökken. Egyes tudósok szerint a Föld bizonyos területein bekövetkező aszályokért, esőzésekért és hideg telekért is a napfolttevékenység a felelős.

Okklúzió: Az alacsony légnyomású frontok tekintetében ez a kifejezés írja le azt a pontot, amikor egy hidegfront utolér egy melegfrontot és felemeli azt a talajról, okkludált frontot hozva létre ezzel. A jelenség az alacsony légnyomású frontok feloszlásának kezdetekor játszódik le.

Ózon (O3): Egy szinte teljesen színtelen gáz. A legnagyobb mennyiségben a sztratoszféra 15-40 km-es magasságaiban fordul elő, ahol elnyeli a Nap káros ultraibolya sugárzásának egy részét. Kis mértékben azonban a talaj felett 20-30 cm-es magasságig is előfordul.

Pára (vízpára): Egy láthatatlan gáz formájában lévő víz.

Páratartalom: A levegőben jelen lévő vízpára mennyisége. A száraz levegőnek alacsony, a nedves levegőnek magas a páratartalma. A páratartalom értékét százalékokban adjuk meg.

Passzátszél: Tartós trópusi szelek, amelyek az északi féltekén északkeletről, a déli féltekén délkeletről fújnak.

Pehelyfelhő: Magasan elhelyezkedő, vékony, fehér színű, pehely formára emlékeztető felhőtípus.

Ráktérítő és Baktérítő: Két képzeletbeli vonal a Föld két féltekéjén. A Ráktérítő az északi szélesség 23,5°C-án, a Baktérítő a déli szélesség 23,5°C-án húzódik. A két térítő jelöli annak a területnek a határát, amit derékszögben érhetnek a Nap sugarai.

Rétegfelhő: Alacsonyan elhelyezkedő, szürke, cafatos, réteges szerkezetű felhőtípus, melyből kisebb eső, szitálás alakulhat ki.

Sarkvidéki éghajlat: Hosszú, hideg tél jellemzi. A talaj egész évben fagyott, a több hónapos nappalokat pedig több hónapos éjszakák követik.

Sivatagi éghajlat: Az éghajlat egész évben forró és száraz, a nappalok nagyon melegek, az éjszakák pedig hidegek. (Fagypont alá is csökkenhet a hőmérséklet.)

Szél: A szél a levegő vízszintes mozgása. A szelet a helyi nyomáskülönbségek hozzák létre. A szél sebességét méter per sekundumban (m/s), vagy a Beaufort skálán mérik. 

Szmog: A szmog a környezetszennyezés miatt kialakuló füstköd. A földrajzi és időjárási körülményektől, valamint a levegőben található szennyezőanyagoktól függően kétféle füstködöt különböztetünk meg. Elnevezésük oxidáló/redukáló hatásuk, illetve első észlelési helyük (pl. London, Los Angeles) alapján történik. A szmog kialakulását úgy hárítják, hogy különböző biztonsági óvintézkedéseket tesznek pl.: kötelező szűrőberendezés, vagy páros napokon csak páros számra végződő rendszámú autók közlekedhetnek.

Szivárvány: A szivárvány olyan optikai jelenség, melyet az eső- vagy páracseppek okoznak, mikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk, és spektrumára bomlik. Az ív külső része vörös, míg a belső ibolya. Ritkán látható, az ún. dupla szivárvány, amelynél egy másik, halványabb ív is látható, fordított színekkel.

Sztratoszféra: Az atmoszféra troposzféra fölötti rétege, 12-15 km-ig terjed.

Tájfun: Heves trópusi vihar, melynek szelei 118 km/h vagy annál nagyobb sebességgel tombolnak az alacsony légnyomású középpont körül. Az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceán keleti partvidékén hurrikánnak, a Csendes-óceán északnyugati részén tájfunnak, az Indiai-óceánon és Ausztrália körül ciklonnak nevezik.

Termik: A termik egy emelkedő légáramlat, amit a talaj intenzív felmelegedése vált ki. A gomolyfelhők például ezek jelenlétére utalnak.

Tornádó: Erős, pörgő légoszlop, ami egy felhő, általában egy zivatarfelhő aljáról terjed lefelé tölcsér, oszlop, vagy kötél alakban addig, amíg el nem éri a földfelszínt.

Troposzféra: A Föld felszínéhez legközelebbi légköri réteg, amely a talajfelszíntől 12 km-es magasságig terjed. Ebben a légköri rétegben zajlik az időjárási jelenségek döntő többsége.

Trópusi éghajlat: Kétféle fajtáját különböztetjük meg. Az egyik a trópusi őserdei, ahol egész évben forró és nedves az időjárás, és mindennaposak a heves esőzések. Másik fajtája a trópusi préri. Itt egész évben meleg az idő, a monszun miatt száraz és esős évszakok váltakoznak.

Tundra éghajlat: Ez az éghajlattípus általában a 60. szélességi foktól északra fordul elő. Hideg tél, meleg nyár, és kevés csapadék jellemzi.

Üllő (felhő): A magaslati szelektől elnyújtott pehelyfelhők által a zivatarfelhők tetején létrehozott alakzat, mely üllő formára hasonlít. Gyakran a troposzféra tetejét jelzi.

Villám: A villám nagy energiájú, jellemzően természetes légköri kisülés. Keletkezhet felhő-felhő és felhő-föld között. Áramerőssége a 20-30 000 ampert is eléri, kivételes esetekben meghaladhatja a 300 000 ampert is. Többnyire vonalas szerkezetű, de van felületi villám is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább jelenség a gömbvillám.

Víztölcsér: A víztölcsér egy pörgő légoszlop, mely egy gomolyfelhő vagy egy zivatarfelhő aljáról lefelé terjedve elér egy vízfelszínt. Általában kevésbé heves, mint egy tornádó.

Vörös ég: Az ég napnyugtakor és napkeltekor gyakran ragyogó vörös színbe borul. Ennek az a magyarázata, hogy a Nap alacsonyan helyezkedik el az égen, így a fényének hosszabb utat kell megtennie a légkörben. A napfény alkotószíneire bomlik és szétszóródik. De mivel a kék fény szóródik szét a legjobban, mire a napfény eléri a talajt, már csak a vörös, a narancssárga és a sárga marad meg.

Zivatar: A zivatar elektromos kisüléseket, villámokat tartalmazó konvektív felhőből, a zivatarfelhőből hulló intenzív csapadékforma. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul ki a zivatarfelhő.

források:  wikipedia.hu  |  (Bemutatjuk a világot) Derek Elsom - Időjárás 

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat